Isten és az ember viszonyában pedig a képmás azt jelenti, hogy az ember Istennel való közösségre, Tőle való függőségre van rendelve eredendően (koegzisztens), aki a Teremtője képe, másolata, földi árnyéka a látható világban. Eredete nem az anyagi vagy állatvilágban gyökerezik, hanem a mennyben, magában az Istenben. Vagyis az ember eredeti mintája a Teremtő Isten. A képmás azt jelzi, hogy az eredetiről alkotott kép, a hasonlóság (d’mút, homoiószisz) pedig azt jelenti, hogy az ember az eredetéhez, vagyis a Teremtőjéhez hasonlít. Az istenképűség és -hasonlóság hordozza az emberben a Teremtőjével való személyes közösség képességeit, és képezi egyben az ember lényegét, valamint meghatározza rendeltetését, feladatait, az időben és az örökkévalóságban való perspektíváit, lehetőségeit.