legfőbb kiváltó ok

Amennyiben az arisztotelészi oksági tannal vagy a létesítő oksággal van összefüggésben, filozófiai tárgyú cikkben az elsődleges létesítő ok magyar megfelelőt javaslom (úgy látom, ez a forrásszöveged besorolása - ha mégsem, akkor nincs jobb ötletem..)

Részlet a "Létesítő okság" c. értekezésből:

"31.6. A létezők oksági összefüggése
Bármilyen létrétegben vizsgáljuk a létezőket, azt tapasztaljuk, hogy nem egymástól független magányos szigetek módjára léteznek, hanem bonyolult és sokoldalú kölcsönhatásban állnak egymással. E kölcsönhatások egyik fajtája az okság.

1. AZ OKOKAT FÜRKÉSZŐ EMBER
Az ember ősidők óta keresi a jelenségek okát. Életének titokzatos eseményeire már a mítoszokat alkotó ember is oksági magyarázatot keresett, de ezek a magyarázatok még csak burkoltan, utalásszerűen fejeződtek ki a mítoszok szimbólumaiban. A filozófiai és a szabatos fogalmi gondolkodás fejlődésével azután egyre céltudatosabbá és körültekintőbbé vált az okokat kereső emberi törekvés.
Az ókori gondolkodást kevés kivételtől eltekintve az a szemlélet jellemezte, amelyet Marcus Tullius Cicero (106-43) így fogalmazott meg: „nincs szégyenletesebb, mint valamilyen változásról azt mondani, hogy ok nélkül történik” (De finibus bonorum et malorum, I,6.). Az ok (görögül: aitia vagy aition) kifejezés Arisztotelész szerint négy értelemben használatos: „ok először is az, amiből mint 'létrejött dologban' meglevőből lesz valami tárgy. Így az érc oka a szobornak, az ezüst a belőle készült csészének... Egy másik értelemben ok a forma és az őskép... Továbbá oknak mondjuk, ami a változásnak vagy a nyugalomnak az első kezdőpontja; így például ok a tanácsadó, az atya oka gyermekének és általában a létrehozó oka a létrehozottnak, a változást előidéző a változónak. Aztán ok a cél is, azaz aminek céljából van valami” (Metaphüszika, 1013 a). Ez a négyes oksági szemlélet eléggé elterjedt az ókorban, és átkerült a középkori
filozófiai rendszerekbe is. Ennek megfelelően a skolasztikusok is általában négy okot különböztettek meg, amelyek a következők:
- anyagi ok (lat. causa materialis),
- formai ok (lat. causa formalis),
- létesítő vagy hatóok (lat. causa efficiens) és
- célok (lat. causa finalis).
Emellett megkülönböztették a természetes hatóokokat (lat. causae secundae) és az elsődleges okként (lat. causa prima) működő Istent."
http://www.scribd.com/doc/89638308/19/A-LETESITŐ-OKSAG

Részlet Turay Alfréd: "Istent kereső filozófusok" c. írásából:
"3.
A LÉTESÍTŐ OKOK SORÁBÓL VETT ISTENÉRV
...
Arisztotelész beszél ugyan a létesítő okról, de ezen nem a szoros értelemben vett létet adó okot érti, hanem a mozgás, a változás okát (vö. Metaphüszika 1013 a). A mozdulatlan mozgató nem a világ létének oka, hanem az örök világ mozgásainak irányítója.

A teremtésről szóló bibliai tanítás új tartalommal gazdagítja a létesítő ok és az okság elvének fogalmát. Hermasz-nak a Poimén (2. sz.) című művében azt olvassuk, hogy Isten "a nem-létezőből alkotott meg minden létezőt" (Mand. 1, 1). E felfogás hatására a teremtés a létesítő okság prototípusává válik."
http://mek.oszk.hu/08700/08788/html/isker3.htm

--------------------------------------------------
Note added at 13 hrs (2013-02-21 04:49:47 GMT)
--------------------------------------------------

Talán érdemes egy angol verzióval is összevetni a fentieket:

"Aristotle offers his general account of the four causes. This account is general in the sense that it applies to everything that requires an explanation, including artistic production and human action. Here Aristotle recognizes four types of things that can be given in answer to a why-question:

- The material cause: “that out of which”, e.g., the bronze of a statue.
- The formal cause: “the form”, “the account of what-it-is-to-be”, e.g., the shape of a statue.
- The efficient cause: “the primary source of the change or rest”, e.g., the artisan, the art of bronze-casting the statue, the man who gives advice, the father of the child.
- The final cause: “the end, that for the sake of which a thing is done”, e.g., health is the end of walking, losing weight, purging, drugs, and surgical tools."
(Forrás: Aristotle on Causality / Stanford Encyclopedia of Philosophy)
http://plato.stanford.edu/entries/aristotle-causality/#FouCa...